CAESAR KERESTETIK !


(Politikai pamflett a harmadik Jugoszlávia első, decemberi választásainak idejáből. Azóta is aktuális. Megjelent a Napló-ban)

 

No igen, ezekről a választásokról már ugyan alaposan lekéstünk...de ami késik, az ugyebár, nem múlik.

Mindjárt a tárgyra térve el kell mondanom, hogy kisebb létszámú, de minden bizonnyal válogatott baráti körömnek egy csoportjával azon szorgoskodunk, hogy mielőbb megalapítsuk a RABSZOLGATARTÓK DEMOKRATIKUS PÁRTját. Meggyőződésünk, hogy jövendő pártunk fejezné ki a leghitelesebben ezen térségek népeinek történelmi igyekezetét, mely végre-valahára lehetővé tenné számunkra a leghaladóbb társadalmi-gazdasági rend bevezetését, s a Szerbiai Nagy Rabszolgatartó Állam megalapitását. Már milyen kommunizmus, milyen kapitalizmus, mit nekem haladószellemű királyok ?! Arra a szolúcióra kell tippelnünk, amely a legjobban biztositaná Szerbia polgárai számára az egyenlo jogokat (apám, hol itt az ész- kérdezhetnénk, de nem kérdezzük, mert errefelé, manapság, ilyeneket senki sem kérdez...) s egyszer-smind a leghamarább húzná ki gazdaságunkat a már évek hosszú sora óta tartó hanyatlásából. Bizonyithatóan nincs termékenyebb munka a rabszolgamunkánál, -és nincs kellemesebb időtöltés a rabszolgamunkáltatásnál ...

De, talán menjünk sorjában. Alapkoncepciónk egyszerű és kényelmes, ugyanakkor modern és elegáns. Hogy miért elegáns? Hát azért mert modern. Ha már divatos jelzőkkel élünk. Célunk az EUROPÁba való jutás (miért pont nekünk ne ez lenne a célunk...), amit kizárólag és kifejezetten az ősi balkáni hagyományokon alapuló elveken kivánunk elérni. A már mindenki előtt világossá vált évszázados, de különösen az elmúlt 45 évben ránkerőszakolt rabszolgasorsunkat csak egyetlen módon változtathatjuk meg, -ha mindenkinek egyaránt biztositjuk a rabszolgatartók kiváltságos jogait. A cél egyszersmind szükségszerűség is. Gazdaságunk megújhódását kemény rabszolgamunka nélkül nyilván lehetetlenség volna még elképzelni is.

A NEMZETI EGYSÉG biztositása végett előkeresnénk a CAESAR dinasztia valamelyik törvényes jogutódját (hiszen jártak ők annakidején errefelé is) aki egy demokratikus szenátus élén, szépen, magányosan -amolyan nyugdijas munkabeosztásban -egyeduralkodhatna...(Az illetőt még ezidáig nem találtuk meg, keresése folyamatban van!)

Továbbá, teljesmértékű VALLÁSI SZABADSÁGot biztositunk nemcsak a katolikus, pravoszláv vagy iszlám hitűeknek, de ugyanolyan mértékben hódolhatnak isteneiknek a sámánizmus tagjai is; követelni fogjuk a totemizmus rég lerombolt emlékműveinek teljes mértékű rekonstruálását, s nem utolsósorban , fontosnak tartjuk az elmúlt évszázadok által egyik legmegviseltebb, legelnyomottabb kis létszámú de annál nagyobb figyelemre érdemes néprétegének, a boszorkányoknak jogaik és érdekeik tiszteletben tartását. Megfelelő seprűnyél-infrastruktúrák, parkolóhelyek kiépitésével, úgy hiszem, ez már a közeljövőben részben meg is valósulhatna...

ISKOLÁINK tantervezeteiből teljes mértékben kiiktatnánk az ideológiai jellegű tantárgyakat. Marxizmus helyett például bevezetnénk a "Hogy csináltuk ezt mi" tantárgyat, s ugyanakkor helyet kapnának a modern, európai, haladószellemű tanok: elsősorban az Asztrológia (horoszkópelmélet), amely nélkül a civilizált emberfajta már utcára lépni sem képes, majd a Hiromantia, ill. tenyérjóslás (nem is annyira a jóslás, mint amennyire magának a tenyérnek a tanulmányozása miatt, hiszen új gazdasági rendünk egyik alappilérét amúgyis majd a tenyér képezi, a tenyérmunka, manufaktura, amit éppen ezért nélkülözhetetlen magasabb szinten is oktatni.
Vegyi-illetve nehéziparunk fejlődése érdekében pedig szükséges hogy ifjúságunk már idéjében kellő oktatásban vegyen részt alkémiai ismeretek elsajátitásában: hosszú távon ugyanis csak ez a tantárgy biztositaná társadalmunk (arany)-fényes jövőjét...

A TUDOMÁNY és a gazdaság sokkal szorosabb kapcsolatát kivánjuk elérni, mint ahogy az eddig volt. A már meglévő tudományos kádereinket például azonnal bevetnénk a Bölcsek kövének fölfedezésére irányuló kutatásokra. Nagy hangsúlyt fektetünk a perpetuum- mobile fölfedezésere is, mert az össz létező energiaforrások közül ennek lenne a legkisebb KÖRNYEZET SZENNYEZŐ hatása.

Egyébként, IDEOLÓGIAi problémáink nincsenek. A marxizmust ugyan kiűznénk iskoláinkból, mint már emlitettük, de a marxizmushoz mint filozófiához, mint tudományhoz mi is úgy viszonyulunk, mint a többi párt: mintha az nem is létezne... Bebizonyosodott ugyanis, hogy minden ideológiai összetűzés tulajdonképpen a filozófiai lexikonokban történt végzetes elirás miatt jött létre. Ahol, tii. az ideológia definiálásánál, isten tudja hogyan, talán nyomdahibából kifolyólag, de a megfelelő helyekről sorban kimaradt a "nem" szócska, igy aztán generációk sokasága, tévesen, úgy sajátitotta el az ideológiai szemlélet lényegét, mint valamit, ami az emberben lassan érik, alakul, fejlődik, hogy aztán szellemi és fizikai erőinek teljében, ráeszmélve a világ dolgaira, végső formát öltsön és szinte élete végéig megtartson... Á, dehogy. A valóság ennek pont az ellenkezője. Az ideológiai szemléletmód nem-érik, nem-alakul és nem-fejlődik, s ha valakiben egyáltalan létezik is, akkor sem marad benne sokáig. Világnézeti folfogásunkat inkább pillanatnyi érdekeinknek megfelelően változtatjuk, ha kell, naponta, vagy óránként, már ugye, attól függően kivel beszélünk, vagy éppenséggel mit is akarunk. Igy aztán nyugodtan megférhet bennünk akár több tucat ideológia is, úgy egymás mellett, amelyek közül tán csak az egyik legfontosabbat emelném ki: a teligyomor-telibankszámla ideológiát. Ez az, amit egyik párt sem vet meg, különösképpen a most uralkodó, akinek a fönt kifejtett igazság fényes bizonyitékát is köszönhetjük.

Emlitenünk kell még az AGRÁRKÉRDÉSt is. Nos, pártunk elgondolása itt fölöttébb előnyben részesül. Statisztikailag ugyanis könnyen kimutatható hogy egy hektárnyi termőföldet 50 rabszolga sokkal gyorsabban, és könyebben megművel egy nagyobb létszámú parasztcsaládnál is. Hát kell ennél több? Ilyen dinamikával igen gyorsan fölzárkózhatnánk Európa legfejlettebb agrárállamai közé.

Végül a KULTÚRA. Népünk kulturális fölemelkedése érdekében, de, különös tekintettel a jelenlegi köztársaságközi -és az azokon belüli békés, idillikus hangulatra, célszerűnek tartjuk a gladiátorharcok bevezetését, mert megitélésünk szerint azok olyan kulturális mozzanatot tartalmaznak, amelynek hiánya szűkebb-tágabb értelemben vett térségünk eddigi társadalmi-kulturális életéből, már nagyon is kezdi éreztetni hatását.

...Hogyan? Hogy kik lennének a rabszolgák?

Nos, ezt a kérdést még egészen pontosan nem dolgoztuk ki, kész recepttel egyelőre nem szolgálhatunk, de szakembereink majd egészen biztosan megtalálják a megoldást. Egyelőre csak annyit, hogy mi, minden bizonnyal a dialógus hivei vagyunk. Tudomásunk szerint pl. csak a két provinciánk, Koszovó és Vajdaság is már rendelkezik elegendő számú olyan szivós és munkaszerető emberrel, akik készséggel és örömmel vállalnák államunk újjáépítésének terhét. Ez a szent megbizatás természetesen teljesértékű embert -rabszolgát igényel, ezért, főleg a kezdetben, elsősorban önkéntes alapon, ezekkel lépnénk dialógusba... Represszió alkalmazása persze kizárt dolog, erre a lépésre csak végső soron lennénk képesek. Mert ha nem ... (!)

 

(Pintér Antal, 1990 december 15)