Epiktétosszerûségek


(Megjelent a Jelen 11.számában, 1982.-ben)

 

I.

 

A név szépsége attól függ, ki viseli.

 

Egyik érzés kiöli a másikat, mint valóság az álmot.

 

Az ember boldogtalanná válhat a tökéletesség hiánya miatt, ám milyen boldog lehet a tökéletlenség birtoklása által!

 

Mindabból, ami megtörténhetett volna, az a leglényegesebb hogy nem történt meg...

 

Az ember: a térnek az a jól határolt része, ahol a múlt megbújni képes...

 

A test: az ember lelkének azon mértani helye, amely még hozzá tartozik.

 

A halálba csak indulni lehet együtt, de mindenki külön érkezik!

 

A féltékenység: ha elveszettnek érzed azt, ami igazán sohasem volt a tiéd...

 

Gondolkodom, tehát sok idõm van!

 

A jelen az, ami elmúlik, a jövõ ami itt van. És ki emlékszik a múltra?

 

Minden ember elidegenithetetlen joga, hogy véleményét megtarthassa magának.

 

A legigazabb könyvnek olyannak kell lennie, hogy belõle az üres könyv rendithetetlen igazsága tükrözõdjön!

 

Az ész kételkedik, a hit tud...

 

Irj ahogy beszélsz, olvass ahogy tudsz!

 

Hogy lehet a mai nap mindennapos, ha holnaptól kezdve már nem létezik többé?

 

 

 

II.

 

A munka nemesit. No meg egy kicsit fáraszt...

 

... Hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon és hogy én is jóllakjak és meg is maradjak...

 

Mitõl függ a függetlenség?

 

Mi van, ha egy emancipált nõ talalkozik egy emancipált férfival?

 

Nem kell szégyelni, ha nincs! Szégyelnivaló az, ha van, de nem tudjuk bebizonyitani honnan!

 

A szokás kényszer. Tehát mánia. Tehát betegség...

 

Akinek nincs munkája, nincs mit kerülnie!

 

Az (iroda)anyag nem vész el, csak szemétkosárba kerül...