Poetry of Gulyás József


gulyas2.avi

 

Vers -1980 (A szerző 1998 évi HID -irodalmi díjas kötete)

 

 


Gulyás József szabadon asszociáló hosszúverse a szenvedély és az indulat ironikus formában való felszabadításában a széthullás meghatározó létélményét fogalmazza meg. Azt a világot, amelyről nem tudni, hogy ötven évvel korábban lett vége, vagy éppen akkor kezdődött, de nem hozott magával többet, mint a két semmi közötti folytonos körben járást, az értékek lepusztulását, széthullását. Moralizáló és egyben a pesszimizmus mélyéből kilátást nem lelő gondolatokat (élményeket) hoz felszínre a költő nagy ironikus (és mélyen tragikus) játékában. Kijelöli a pozitív értékhordozókat: „tervek! legfontosabb a forrás / a küszöb az otthon a család”, hogy sorfordultával a tördeléssel is jelzett pörölycsapásokként sorjázza az értékeknek a maguk ellentétébe devalválódását; közben a pozitív és a negatív (morális) töltetű szavakat asszonáncokkal is egybecsendíti: „a romlás / az üszög / a fondor / a csalás”.
Asszociációs csapongása egészen kivételes. Egyik sorában még Galileiról szól, „aki feltalálta a Napot”, majd az akadozó szemételhordást teszi szóvá -- óriási tereket nyitván a gondolat előtt. Ennek ellenére szövege mindvégig egységes marad, a motívumok ismételt felbukkanása átszövi a költeményt, bár a lendületes gondolatfüzért epigrammatikus kétsorosok törik meg.
Gulyás József nem alkalmaz hagyományos poétikai trópusokat, nála a verset szervezô energia az erőteljes, szikár nyelvbôl, az asszociációs készségbôl, a szarkazmussá is fokozódó iróniából és a csapongó szójátékokból táplálkozik, amit az ismétlődésekre alapuló szerkezet fog egybe. Egy-egy új téma kibontásának a reklámok, hirdetések, apróhirdetések szövegmorzsái adnak lendületet. A zaklatott, véget nem érő versmondatok a kiábrándultság pesszimizmusának mélybe húzó súlyú megjelenítését fokozzák, elmondják, „hogyan is mentek végbe a dolgok / két semmi közt”.
Kórkép tehát Gulyás József hosszúverse, amelynek legfőbb értékei az élménydús indulat, a moralizáló gondolat, a nyitott szellem, a megvallott érzelem, a bölcs irónia, a felszabadult szójáték és a tudatos szerkesztettség, miként maga fogalmaz: „e vers nem felborult / tintásüveg / nem bakugrás sebtibe / a semmiből a semmibe”.
FEKETE J. József


SOROS FOUNDATION
NEW YORK

TO PRESIDENT MR. GEORGE SOROS

 

 

Igen tisztelt Soros György úr!

Először is engedje meg, hogy bemutatkozzam: Gulyás József vagyok, vajdasági magyar író és költő, ebben az évben töltöttem be hatvanadik életévemet. 1954 óta írok verset (de van egy könyvre való prózai anyagom is), eddig nyolc kötetem jelent meg (közülük egy kiseb, szerb fordításban); az első 1959-ben, az utolsó 1996-ban, a Magyar Köztársaság Muvelődési és Közoktatási Minisztériumának támogatásával. Tagja vagyok a Magyar Irószövetségnek, mint sokan mások, a fordulat után rögtön az elsők közt vettek föl. A kritika szerint a négy (szerintem a három) legjobb jugoszláviai magyar költő közé tartozom.
És most pár szóval, miért bátorkodom Önt zavarni levelemmel: van egy nagyobb, mintegy 230 oldalt kitevő, Mi lesz holnap? cimű kész vers-kéziratom, amit itt most, a nehéz körülmények miatt nem tudok megjelentetni. Emiatt fordulok tehát Önhöz, a segítségét kérve.
(Zárójelben, de fontosnak tartom elmondani, hogy a kézirat esztétikai színvonalát két tekintélyes, talán a legtekintelyesebb műkritikusunk, Fekete J.József és Bori Imre írásos szakvélemenye szavatolhatja Önnek.) Természetesen most azt kérdezhetné, hogy problémámmal miért nem fordulok az Ön újonnan létesült szabadkai Irodájához? Megpróbáltam, Soros úr, de sajnos, úgy látom azon az úton nem juthatok el a célomhoz. Az itteni Soros-iroda egyik megbízottja, akinek a kéziratot e célból átadtam, elolvasva, felhívta az újvidéki Soros-irodát, ahol Végel László képviselő azt válaszolta neki, hogy erre az évre már nincs pénz. Ekkor, bocsásson meg, úgy éreztem, hogy egy nagy, áthatolhatatlan fal előtt állok. Lehet hogy tévedek, de úgy gondolom, lassú, zegzugos és nagyon bürokratikusan működik nálunk ez az intézmény, és még abban sem vagyok biztos, hogy az ügyvezető személy elfogulatlan a hozzáforduló iróval, például velem, és azzal intézi el, rázza le magáról a szerinte nem kívánatos pályázót, hogy nincs pénz, vagy azt mondja például, hogy ez az intézmény másképpen funkcionál stb. Én nem tartoztam és ma sem tartozom párthoz, irodalmi és más csoportosuláshoz; ez az elv és magatartás eddig mindig csak bajt és gondot okozott nekem, de úgy tapasztalom, a jelen sem kedvez most erre mifelénk a számomra mindennél fontosabb szabad gondolat- és vélemény-nyilvánításnak, ami, úgy tudom, az Ön alap- és vezérelve is nagy, humanista vállalkozásában.
Én egy szegény költő vagyok, de eltekintenék a kézirattal összefüggésbe hozható bármilyen anyagi haszontól és pusztán csak annyi segítséget kérek Öntôl, hogy a kéziratom könyvformában megjelenhessen.
Abban a reményben hogy ez a levél és kérés megtalálja Önt,

tisztelettel üdvözli
Gulyás József

Szabadka, 1997.november 20.


Megjegyzések:

1) Gulyás Jóskának a fent közzétett levele megtalálta ugyan Soros urat, de valahogy fennakadt a titkárnőjénél, mert a vele folytatott néhány levélváltás lényege az volt, hogy a magyar betűk a gépükön nem voltak olvashatók, s mivel a levél grafikus jpg formájának elküldése után is hasonló választ kaptunk, minden további levélváltás már tárgytalannak mutatkozott és az egész dologgal felhagytunk...

2) A Vers -1980 kötetet annyira jó műnek tartottam hogy Nóbel-díjra való elôterjesztését inditványoztam... A mű vitathatatlan értékei mellett, erre az általános politikai légkört is kedvezőnek itéltem, jó esélyesnek véltem őt egyrészt mint egy kissebbségi képviselőt egy nemzetközileg kirekesztett országban, másrészt viszont mivel magyarok eddig még úgyis csak irodalomból nem kaptak Nóbel -díjat ... Ám, hivatalos beterjesztésre viszont sajnos mégsem került sor, mert arra csak a területi irodalmi szövetség elnöke lett volna jogosult, Jóska pedig tudtommal majd minden iróval személyes hadilábon állt, igy vele is.... Így aztán, amikor végül bejelentették az az évi irodalmi díj nyertesének nevét, Kertész Imrét, csalódottan éreztem úgy, mintha ezzel Gulyás József kezei közül siklott volna ki a Nóbel -dij...

 


Gulyás József eddig megjelent művei:

Csak ember vagyok (Forum, Újvidék 1959)
Könyörgés magamhoz (Forum, Újvidék 1965)
Vörös fagyöngy (Forum, Újvidék 1970)
Pirossal, feketével (Forum, Újvidék 1972)
A tenger küszöbén (Forum, Újvidék 1977)
Csillagok és patkányok (Forum, Újvidék 1981)
Vers - 1980 (Szabadegyetem, Szabadka 1996, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának támogatásával. HID -díjas kötet)
Mi lesz holnap (Forum, Újvidék 2000, a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával)
Volt idő (Grafoprodukt, Szabadka 2002)
Közel és távol (Forum, Újvidék 2003, a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával)
Szegedi versek (Szabadka 2005)
Bra Ist avagy az idill megdicsőülése (Forum, Újvidék 2005, a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával)
Forradalom és nagymise (Grafoprodukt, Szabadka 2006, a Szabadkai Önkormányzat támogatásával)