Versek


Etűdök harmadik személyben

(Megjelent 1981 február 4.-én a Képes Ifjúságban)

 

Talán a következőt várja

(szürke folt a hófehéren)

de akkor sem az önnön-léten

ámul, mint ki nyitja-zárja,

 

csak nyugszik modell-hallgatag

hogy eltompult fényeit

csillámló szikranyomokba vesse.

Tán elhalt patak,

 

kiszáradt csermely-ágazat

rejtőzik karcaiban?

Vagy megdermedtek a tettek

 

és apró vanálfutamuk

hajdan utasai

örök bizonyítékai lettek?

 


 

Ésszel élni nem magánügy

(Versparódia G. J. költészetére. Megjelent a Magyar Szó 1983.julius 3.-i vasárnapi kiadásában, Gulyás József neve alatt. Ez a tény koronázta teljessé a sikert! ...

P.S. -a vers Fodor László aktiv közremüködése nélkül sohasem ért volna célt!)

 

Újitók feltalálók

találkozzunk a májusi díjjal

vásároljunk készruhát!

A paradicsom klimaváltoztatás

eperkrém, ribiszkés lepény

jaj, mi kapható

kemény tojás burgonyaszeletekkel

rétegezve

takarékoskodjunk

szereljük fel a fényerőszabályzós

villanykapcsolókat.

Miért hazudik Nutriás Erzsi?

Halló, jó estét

INOMAG -ba megyünk

nem HANOMAG -ba

álom és emlék

helyi járulék - igen, nem.

A tudomány és a valóság

fiatalok félórája

hej, kék madár, léggombóc kapitány

halló, jó estét

Európa legrégibb egyetemei

itt kell viharba keverednetek.

Péntek van

romantikus önigazgatás

müvelődés szórakozás

földközelben emberevő

Idi Amin

a csatatér

sokat igérő baromfitelep

hétköznapi istenhozzád

semmi sincs ingyen

előnyben a közvetlen termelők

új kenyérre várva

a házikertben

sok kis apró tennivaló

ó, vasparipák reparálója

már meguntam munkára várni,

változások az idei rekordlistán

mit mondana Hobbi Gilda

az új nyugdíjtörvényekről.

Igen jó és jó kilátások.

Emlékpecsétek Vajdaságban

ördögkocka

ó, nagyemberek bélyegen.

 

(1983)

 

Epilógus:

Több mint húsz év távlatából emlékszik még erre vissza Gulyás József a napló jellegű "Éjszakai feljegyzések" következő soraiban: 

November 6. "Végre egy jó Gulyás-vers, és az sem az övé!" Molcer Mátyás mondása, állítólag. Akkor hangzott el, amikor évek múlva kitudódott, hogy... 1983 nyarán Pintér Anti és a kis Fodor a Népkörben - unalmas estéjük lehetett - írtak egy "verset" az akkori, a Vers, 1980 c. versem hangján, modorában, és megjelentették a Magyar Szóban a nevem alatt. Emlékszem, mennyire fel voltam ezen háborodva akkor. Tiltakoztam a Kilátó szerkesztőjénél. A tettesek kicsit megijedve, összehúzták magukat, és sokáig mélyen hallgattak. Aztán valamelyik játékos kedvű elkövető kikotyogta a titkot, Molcer Mátyás jelenlétében. Akkor hangzott el a költő-festő-zenész szájából az egy kisebb körben azóta is fel-felhangzó és mindig nagy hahotát kiváltó mondás. (  http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/66/gulyas2.html )

 


        Átváltozások

                   (részletek)

 

Az eszme rugalmas, az anyag törik

Lepkeszárnysuhogásszerű fuvallat is

brómezüst hajamat erősebben

lebbenti meg ezernyi gondolatnál

mik hiába döngetik

kitörni vágyó szándékkal

koponyám vastag falait.

               ----o----

Az vagyok ki összeroskad

ha rázuhan s egyszerre éri

embersorsa őt...

                ----o----

Nem látok mázsát csak súlyokat!

                ----o----

A jelen az ami elmúlik,

a jövő ami itt van...

s az érkező pillanatok zuhatagában

ki emlékszik a múltra?

                ----o----

(2011)